Azok a nagy élmények, amikért megküzdünk

Kevés olyan kórházi szülészet létezik az országban, ahol az ott dolgozók szinte ugyanazt vallják, mint az otthonszülést pártolók: legyen ez az élmény a legtermészetesebb. E kevés intézmény egyike a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztálya, ahol nem véletlenül nagyon alacsony az epidurális érzéstelenítések, a gátmetszések száma és a többi kórházzal összevetve talán itt végzik a legkevesebb császármetszést is. Dr. Sziller István főorvos, aki hat éve vezeti az ország negyedik, Budapest második legnagyobb forgalmú szülészeti osztályát, és aki októberben épp 40 éve kezdte meg hivatását, több, a természetes szülés élményét növelő újítást is bevezetett – olvasható a KÓRHÁZ szaklap legfrissebb számában.

„Sokan jönnek vidékről, távolabbról is, múltkor például Nyíregyházáról, hogy itt szeretnének szülni, mert hallották, hogy mi olyat is megteszünk a kismamákért, amit más kórházak nem” – meséli Sziller főorvos, aki a Semmelweis Egyetem I. számú Szülészeti Klinikáján eltöltött 25 év után egyetemi docensként vette át a Szent Imre osztály vezetését. – „Például eljönnek hozzánk olyan anyukák, akik az első gyermeküket császárral szülték, de a másodikat, harmadikat hüvelyi úton szeretnék világra hozni. Tudják, hogy mi vállaljuk ezt. Igaz, mindig elmondjuk: 70 százalék esély van rá, hogy sikerül, de 30 százalékban szülés közben kiderül, hogy a biztonság érdekében muszáj a második, vagy harmadik gyermeknél is császározni. De így is, bár az országos átlag bőven 30 százalék fölött van, nálunk az évente világra segített 2800-3000 gyermeknek csupán 22-23 százaléka születik császármetszéssel.”

Mire eljön a szülés ideje, a kismamák, a családok már otthonosan mozognak a kórházban, az osztály ugyanis ingyenes szülésre felkészítő tanfolyamokat tart. A kéthetente megrendezett előadássorozaton orvosok, szülésznők, diabetológusok mondják el a családoknak például, hogy mi a helyes étrend és helyes életmód a terhességben, milyen vizsgálatokra kell számítani a várandósság alatt, milyen fájdalomcsillapítási és alternatív lehetőségek vannak az osztály gyakorlatában. Az előadásokhoz kapcsolódóan havonta kismamaklubot is szerveznek, ahol a várandósok találkozhatnak, beszélgethetnek, kérdezhetnek a szülésznőktől a szülés élettani folyamatáról, a vajúdást támogató praktikákról és a kórházban töltött napok várható eseményeiről.

„Huszonnyolc éve vagyok szülésznő, és ezalatt nagyot változott a világ” – mondja a kismamaklubok házigazdája, Nyulas Jolán, a Szülőszoba Részleg szülésznő vezetője. – „Amikor elkezdtem dolgozni sokkal medikalizáltabb volt a szülés, szinte minden folyamatát orvosi segítséggel, beavatkozással végeztük. Most jóval természetesebb módon jönnek világra a kisbabák, ez a mamáknak nagyobb pozitív élményt ad, de persze nehezebb is. Természetesen, ha valakinek szüksége van rá, most is rendelkezésre áll a gyógyszeres és gerincközeli vezetéses fájdalomcsillapítás, de sokan választják inkább az alternatív módszereket. Főleg az epidurális érzéstelenítést szinte teljesen helyettesítő vízben vajúdás, vízben szülés technikáját, és a zuhanyzást, illetve ahogy az osztályvezető főorvos úr szokta mondani a hidromasszázst.”

A szülésznő adatai szerint az elmúlt három évben több vízben vajúdás és szülés volt, mint az előző 18 évben összesen. Ma már a vajúdások 85 százaléka vagy kádban vagy hidromasszázzsal történik, és a gyerekek 5-10 százaléka is a víz alól bukkan fel. Nem csoda, hogy ma már a szüléseknek csupán 4-6 százaléka történik epidurális érzéstelenítéssel. A népszerű „vizes” fájdalomcsillapítási technika miatt a korábbi egy helyett már két olyan alternatív szülőszoba van, amelyben hidromasszázsra is alkalmas sarokkád van. A vajúdás könnyebbé tételét, az otthonosság érzését ezen kívül olyan eszközök is segítik, mint a franciaágy, labda, bordásfal, kötél, matrac. De az eszközöknél is sokkal fontosabbak azok a pénzbe nem kerülő, tudáson, tapasztalaton alapuló módszerek, amelyek olyan élménnyé tehetik a baba és a mama számára is a születést, amely egész életüket befolyásolhatja.

„Nemzetközi tapasztalatok alapján mi is bevezettük, hogy nem vágjuk el azonnal a köldökzsinórt, csak akkor, amikor már nem pulzál, ami akár a születés után még 19 percig is eltarthat” – meséli dr. Sziller István. – „Ez azért is fontos, mert ezen plusz néhány perc alatt a köldökzsinóron keresztül a baba összvérének akár 20 százaléka is átmegy. Az is kevés kórházban lehetséges, ami nálunk már rendszeresen bevett gyakorlat, hogy nem várunk, hanem abban a pillanatban, hogy megszületett a gyermek, az édesanya mellkasára fektetjük. Ez császármetszések után is így van. Ezt a szerintünk nagyon fontos anya-gyermek korai bőr-bőr kontaktust ráadásul hosszú ideig fenntartjuk. Ezt hívjuk Arany órának.”

Nemcsak a császármetszéssel, a gátmetszéssel is csínján bánnak a Szent Imre szülészetén. Hacsak nem muszáj, nem teszik ki ennek a beavatkozásnak sem a kismamákat. Pedig húsz évvel ezelőtt a szülő nők 90 százalékánál átmetszették a gátat, az első gyermeket szülőknél szinte mindig. Ma már 70 százaléknál gátvédelemmel jönnek világra a babák, ha lehetőség van rá, akkor az elsők is.

A Szent Imrében mindezeken túl nem állítanak olyan akadályokat sem a kismamák elé, hogy a szülésnél csak az édesapa és a kórház által kijelölt szülésznő lehessen jelen. A kismamák választhatják meg, hogy kiben bíznak, ki az, akinek a jelenléte fontos számukra a nagy eseménynél.

„Elfogadjuk, ha valaki úgy dönt, hogy otthon szeretné világra hozni a gyermekét. Felnőtt emberekről van szó, ők döntenek az életükről” – mondja dr. Sziller István. „A mi álláspontunk elfogadó és befogadó. Már csak azért is, mert errefelé megy a világ. Nekünk az a dolgunk, hogy a hátteret, a biztonságot nyújtsuk, de legyünk nyitottak a kismamák vágyaira, hiszen mindenki azt szeretné, ha a szülés biztonságos, otthonos, pozitív élmény legyen.” (A teljes cikk a KÓRHÁZ 2017/őszi számában jelent meg)